2012-11-10
A Fejér Megyei Hírlap elektronikus portálján csütörtök (november 8.) délután egy cikk látott napvilágot „Feljelentés felcsúti ügyek miatt hűtlen kezelés és hivatali visszaélés vádjával” címmel, majd az említett Hírlap pénteki lapszámában (november 9-én) „Felcsút: gyanús számlák?” elnevezéssel nyomtatott formában is megjelent az említett írás. Sajnálatos módon ezeknek a publikációknak a tartalmát további tájékozódás és információszerzés nélkül más sajtóorgánum is átvette. Továbbá a cikkek szerzője is elmulasztott eleget tenni azon kötelezettségének, amelyet a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény ír elő többek között az ő számára is. Az említett jogszabály kimondja, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével, valamint sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan kell tájékoztatni. Tihanyi Tamás nagy ívben elkerülte a sokoldalú tájékoztatás lehetőségét, ugyan említi írása végén, hogy sikertelenül, de megpróbált Felcsút polgármesterétől információt kérni, azonban a polgármester külföldi tartózkodása miatt nem járt sikerrel. Mivel a publikáció a „hivatalban történtek”-kel foglalkozik és a hivatal vezetője én vagyok, talán nem lett volna haszontalan, ha az újságíró tőlem kér kiegészítő információkat és adatokat, ezzel eleget téve a sokoldalú tájékoztatás követelményének. Ez utóbbi mondat vonatkozik a sajtótájékoztatót tartókra is, hiszen mind telefonon, mind elektronikusan, sőt személyesen korábban is akadály nélkül elérhető voltam számukra (ez idáig). Miután mindez elmaradt, ennek okán az írás hemzseg a valótlan tényállításoktól és a valós tények hamis színben történő feltüntetésétől.
Ami a lényeget illeti: a feljelentők kellő körültekintés hiányában már mondanivalójuk kezdetén eltévedtek, ugyanis egy olyan jogszabályhelyre hivatkoztak, amelyet az Alkotmánybíróság 2006. február 15-én hatályon kívül helyezett. Az általuk citált „a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről” szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § e) pontja a jelenlegi hatályos szöveg szerint a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) köztisztviselőit említi (mivel többek között ők sem lehetnek települési képviselők), és egyébként sehol máshol sem olvasható e törvényben az az összeférhetetlenségi tényállás, amivel Mészáros János képviselő urat vádolják („személyes közreműködésével működő gazdasági társaság önkormányzati feladatot lát el”). Erre az esetre is érvényes az a régiek által kedvelt mondás, hogy „aki nem tud arabusul, az ne akarjon arabusul beszélni”.
Már most gyorsan meg kell nyugtatnom azonban mindenkit, hogy ha és amennyiben mégis hatályában lenne a feljelentők által hivatkozott rendelkezés (de a feljelentők legnagyobb szomorúságának ellenére meg kell erősítenem, hogy valóban hatályon kívül lett az helyezve), akkor sem állna fönn az összeférhetetlenség Mészáros János képviselő úr részéről, mert még véletlenül sem lát el sem ő, sem a vállalkozása önkormányzati feladatot. Könyörögve kérem ezúton is a tisztelt feljelentő urakat, hogy vegyék már egyszer a fáradtságot és olvassák el alaposan, kellő szövegértéssel az általam hivatkozott Alkotmánybírósági határozatot /5/2006. (II. 15.) Ab./, valamint a hatályon kívül helyezett jogszabályhely szövegét, és akkor világos lesz számukra egyszer és mindenkorra: árubeszerzés egy cégtől az nem azonos az adott cég részéről történő önkormányzati feladatellátással! Tisztában kellene lenniük a feljelentőknek, ha már a helyi közigazgatásban turkálódnak, hogy mit is takar az a fogalom: önkormányzati feladatellátás. Hogy még konkrétabb legyek: a hatályon kívül helyezett jogszabályhely olyan esetekre vonatkozott, amely szerint például a vállalkozó háziorvosok, vagy fogorvosok mivel önkormányzati feladatot láttak el, emiatt annak idején nem lehettek települési képviselők. Ma már azonban ennek sincs jogi akadálya. A napnál is világosabb, hogy Mészáros János képviselő úr cége nem lát el önkormányzati feladatot!
A sajtót tájékoztató urak a nyilvánosságot megtévesztő módon arról is hallgattak, hogy az általuk említett beszerzések túlnyomó többsége egyrészt kötelező és másra nem fordítható beszerzés volt, a közfoglalkoztatásban résztvevő munkások munkavégzéséhez szükséges és nélkülözhetetlen kéziszerszámok, védő- és munkaruhák, valamint egyéb eszközök biztosítását szolgálták. A beszerzésekhez a pénzügyi forrást az illetékes munkaügyi központ biztosította, tehát nem az önkormányzat költségvetését terhelték e kiadások, és mint említettem ezek a kérdéses összegek másra nem fordítható összegek voltak, amelyek jogszerű felhasználásáról minden alkalommal hiánytalanul elszámolt az önkormányzat. Azt a nem elhanyagolható tényt is elfelejtették megemlíteni a feljelentésben élenjárók (pedig erről is korábban szóban tájékoztattam őket), hogy Felcsúton nincsen olyan másik cég, ahonnan a szükséges áruféleségeket be lehetne szerezni, legközelebb csak Bicskén, a településtől mintegy 10 km-re található ilyen lehetőség, ahol ár- érték arányukat tekintve semmivel sem olcsóbbak a kérdéses árucikkek. Tehát a költséghatékony és takarékos gazdálkodás követelményét szem előtt tartva ésszerű és logikus megoldásként helyben (megtakarítva a távolabbi beszerzéssel járó üzemanyag költséget is) és olcsóbban, de a legrosszabb esetben is ugyanolyan áron történtek a beszerzések. A feljelentők által példának felhozott 2 darab boríték 13 ezer forintért történő megvásárlása valótlan állítás, vagy szándékosan, vagy tévedésből a mennyiségi megnevezést rosszul értelmezték- olvasták, a valóságban a kiszerelés megjelölésénél csomag és nem darab szerepel a számlákon. No komment!
Az önkormányzat beszerzési szabályzatára is pontatlanul hivatkoznak az urak. Ott az olvasható, hogy nettó 500 ezer forint értékhatárig árajánlatok bekérése nélkül a polgármester dönthet többek között az áruk beszerzéséről. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti közbeszerzési értékhatár alatt éves szinten azonos nemű áruféleségből több alkalommal is lehet vásárolni nettó 500 ezer forint összeg alatt polgármesteri hatáskörben (vagyis külön testületi döntés nélkül), de éves szinten összesítve az egynemű beszerzések értéke nyilvánvalóan nem haladhatja meg (és nem is haladta meg) a közbeszerzési értékhatárt. Egyébként a valóságban a 2012. évben ez idáig 5 darab számla 468.181,- Ft. összértékkel került kibocsátásra a cég részéről és a legmagasabb értékű számla végösszege is csak 299.920,- Ft. Tehát valótlanul állítják a feljelentők, hogy 2012. júniusában több mint 700 ezer forintnyi számlát nyújtott be az Agro- Felcsút Kft. Ezért aztán nehezen értelmezhető, sőt mi több kissé zavaros a feljelentők azon kijelentése, miszerint: „....ha adott esetben darabokra is bontották ezeket a számlákat, akkor is azt látjuk, hogy minimum polgármesteri döntés kellett volna.” A számlák köszönik szépen jól vannak, a fentiek alapján látható, hogy senki sem bontotta őket darabokra, egyben vannak. A „minimum polgármesteri döntés” pedig értelemszerűen minden esetben megvolt, de nyilvánvalóan nem az árucikkek nemére és darabszámára vonatkozott a jóváhagyás, hanem a számlák befogadására és kiegyenlítésére. Ugyanis senki sem gondolhatja ép ésszel azt, hogy majd a polgármester eldönti, hogy mit és mennyit kell vásárolni például lapátból vagy talicskából, hiszen ezért vannak a beosztott munkatársak, akik tudják, hogy milyen munkát végeznek adott esetben a közfoglalkoztatásban dolgozók és ahhoz a feladathoz milyen szerszámok, eszközök szükségesek.
A feljelentők látnoki módon úgy vélik, hogy hűtlen kezelés és ráadásul még hivatali visszaélés is megvalósult a hivatalban, csak akkor homályosodik el révült tekintetük, amikor nevesíteni kellene, vajon ki, vagy kik lehettek ezek a gonosztevők. Vélelmezem, hogy a hűtlen kezelés és a hivatali visszaélés törvényi tényállási elemeivel sincsenek egészen tisztában a sajtót tájékoztató urak, különben nem dobálództak volna felelőtlenül e bűncselekmények vádjával. Ugyanis a hűtlen kezelés esete csak akkor és csakis akkor valósulhat meg, ha mind a három törvényi tényállási eleme együttesen fennáll, bármelyik elem hiánya esetén nem beszélhetünk a bűncselekmény elkövetéséről. A hűtlen kezelést csak szándékosan lehet elkövetni és a szándéknak ki kell terjednie a vagyoni hátrány okozására és ezzel együtt a vagyonkezelői kötelesség megszegésére is. A feljelentők által kifogásolt beszerzések nem okoztak vagyoni hátrányt az önkormányzatnak, kötelességszegés sem történt ez ügyben és senkinek sem irányult a szándéka arra, hogy szándékos kötelességszegésével vagyoni hátrányt okozzon az önkormányzatnak. A hivatali visszaélés esetében is hasonló a helyzet. Könnyen belátható, hogy a feljelentők ez esetben is árnyékra vetődtek.
A cikk utolsó mondata a következő gondolattal zárul: „A fejleményekkel indokolt esetben később még foglalkozunk.” Én is így gondolom, hogy a fejleményekkel később még foglalkozni kell, mert a feljelentés koncepciója alapján a polgármesteren kívül nevesítve szerepel a hivatal, és mivel e hivatalnak én vagyok a vezetője, név nélkül ugyan, de én is meg lettem szólítva. Figyelmébe ajánlom a feljelentőknek, hogy behatóan tanulmányozzák a Büntető Törvénykönyvben található hamis vád és becsületsértés bűncselekmények törvényi tényállási elemeit, továbbá az sem lesz számukra hiábavaló elfoglaltság, ha elmélyülnek a Polgári Törvénykönyv személyhez fűződő jogokra és a jó hírnév védelmére vonatkozó szakaszaiban is. Ugyanis a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Végül azt sem érdektelen megjegyeznem, hogy az említett feljelentő urak akkor nem szorgoskodtak ilyen fejvesztett módon a sajtót tájékoztatni, amikor Mészáros Lőrinc polgármester magán vagyonából több tíz millió forintot áldozott a település közintézményeinek felújítására és jelenleg is folyamatosan milliókat áldoz a helyi rászorulók megsegítésére.
Dr. Petrin László
körjegyző